0. nap: Előkészítő óra
A Határtalanul! program előkészítő órái azért jöttek létre, hogy felkészüljünk a határon túli tanulmányi kirándulásra. Ezek az órák lehetőséget adtak arra, hogy: megismerjük a meglátogatni tervezett területek, Szlovákia történelmét, földrajzát és kulturális értékeit, beszélgessünk a magyarságtudatról, nemzeti összetartozásról, felkészüljünk a partneriskola diákjaival való találkozásra, megbeszéljük a program során elvárt viselkedési szabályokat, biztonsági tudnivalókat.
A meglévő tantárgyi ismereteket felhasználva megbeszéltük az itt található templomok, várak építészeti stílusjegyeit. Ismertettük, milyen fontos szerepet játszottak a Szepesség városai a magyar történelemben. Az előkészítő óráink során a Barangoló digitális tartalomtárból is gyűjtöttünk ismereteket és anyagot a ppt-k bemutatásához.
Az előkészítő órák hasznosak és érdekesek voltak. Megalapozták a kirándulás során megszerezhető élményeket és tudást, segítettek ráhangolódni a programra, és közelebb hozták hozzánk a határon túli magyar közösségeket.
A 7.a osztályos tanulók a Tudásteremben, a 7.b osztályos tanulók az informatika terem infrastrukturális lehetőségeit használták ki. A tanulók felkészültségét, eredményeit a pedagógusok végig nyomon tudták követni.
- nap: Bátka – Gombaszög – Rozsnyó – Tátracsorba
Az első állomásunk a Bátkai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda. Gyurán Ágnes igazgató-helyettes fogadott minket sok szeretettel. A tájékoztatásából megtudtuk, hogy az iskola kiemelkedő szerepet játszik a helyi magyar közösség oktatásában és kulturális életében. Az intézmény elkötelezett az anyanyelvi oktatás mellett és nagy hangsúlyt fektet a nemzeti identitás megőrzésére, a hagyományok ápolására, valamint a diákok sokoldalú fejlesztésére. Az iskola családias légköréről ismert, ahol a tanulók biztonságban és megbecsülve érzik magukat. A tanári kar lelkiismeretesen, szeretetteljesen végzi munkáját, segítve minden gyermeket abban, hogy képességeihez mérten a legtöbbet hozza ki magából.
Ezen a napon gyereknapot tartottak, nem volt tanítás. Részesei lehettünk a programoknak, a gyerekek kötélhúzásban, és táncolásban vettek részt.
A Hamelli Virágkertészet egy családi vállalkozás Gombaszögön, amely több, mint 22 éve működik. A kertészet tulajdonosa Hamelli Zsuzsanna szívélyesen körbevezetett minket a kertészetbe. A kertészet fő profilja a virágtermesztés, különösen az egynyári és a balkonvirágok. Ezeket megcsodálhattuk. Az alapterülete eléri a 10 hektárt. Mindemellett zöldségtermesztéssel is foglalkoznak Ősszel többféle tököt és káposztát is termesztenek. Aktívan részt vesznek a helyi közösségek életében is.
A kertészet szomszédságában meglátogattuk az Andrássy- kúriát, valamint a feltárás alatt lévő Pálosi kolostor romjait az 1300-as évekből.
Utunk következő állomása Rozsnyó volt. A főtéren tettünk egy rövid sétát. Csoportfotót készítettünk Andrássy Dénesné Franciska szobránál, valamint a Tűztoronynál.
Utána utunkat folyattuk a szálláshelyünkre, Tátracsorbára. A Csorba Panzióban elfoglaltuk a szobákat, majd megvacsoráztunk.
2. nap: Pieninek – Késmárk
A napunkat tutajozással kezdtük a Dunajec folyón a Pieninek csodái között. A tutajozás nagy élményt, kikapcsolódást, izgalmat és kulturális utazást jelentett számunkra. Csapatunk 3 tutajjal indult el, a gorálok kormányozták, egyben betöltötték az idegenvezető szerepét is. A tutajozás 1,5 órát vett igénybe.
Utunkat tovább folytatva megtekintettük a Vörös Kolostort. A 13. században alapították a karthausi szerzetesek, akik nagy tudással rendelkeztek. Az idegenvezetőnktől azt is megtudtuk, hogy foglalkoztak gyógyítással, könyvek másolásával és asztrológiával is.
Sajnos a heves esőzés miatt az Ólublóban tervezett várlátogatás elmaradt.
Kirándulásunk során Késmárkra látogattunk, egy hangulatos, történelmi városba Szlovákiában, a Tátra lábánál. A nap folyamán három jelentős nevezetességet fedeztünk fel, amelyek mindegyike különleges élményt nyújtott. Elsőként a Vörös templomot tekintettük meg. A neogótikus stílusú épület lenyűgöző külsejével és gazdag történelmével hívta fel magára a figyelmet. A templom csendes, nyugodt légköre méltó kezdete volt a napunknak. Az épületben található Thököly Imre mauzóleuma is, melyet megkoszorúztunk.
Ezután a híres fatemplomhoz sétáltunk át, amely a város egyik legértékesebb műemléke. Teljes egészében fából épült, szögek nélkül, és különleges barokk belső tere különösen megkapó látványt nyújtott. A templom UNESCO világörökségi helyszín, és méltán vált a látogatás egyik csúcspontjává. Végül a késmárki várat fedeztük fel, amelynek falai között a régmúlt idők hangulata fogadott minket. A kiállítások betekintést nyújtottak a helyi történelembe, a régi fegyverek, bútorok és népviseletek révén. A vár tornyából gyönyörű kilátás nyílt a környező városra és a Tátra hegyvonulataira. A kirándulás során sok élménnyel gazdagodtunk, és egy kicsit közelebb kerültünk a Felvidék kulturális örökségéhez.
3. nap: Tátralomnic – Ótátrafüred – Csorba
Első állomásunk a Bélai-barlang (Belianska Jaskyna) volt, amely a Tátra egyik különleges föld alatti képződménye. A parkolótól kb. 30 perces meredek, de gyönyörű erdei sétával lehetett eljutni a bejárathoz. A barlangban tett vezetett túra során, ami 70 percig tartott, lenyűgözött minket a természet ereje és alkotóképessége: cseppkövek, kristálytiszta patakok és hatalmas teremrendszerek tárultak elénk. A hőmérséklet hűvös volt, de a látvány kárpótolt mindenért. A legfelemelőbb élményt a Zeneterem nyújtotta, ahol a fények játéka, a megható zene és az akusztika elvarázsolt minket.
Ezután a Tarajka hegységben, a Tar-pataki vízeséshez vezetett utunk, a Magas-Tátra egyik legszebb és legismertebb túraútvonalán, amely friss hegyi levegőt kínált a 10 km-es túránk során. Felértünk a Hrebienok csúcsra, amely 1285 m magasságban helyezkedik el. A természet közelsége és a hegyi patak csobogása igazi felfrissülést nyújtott. Az ismertető táblákból sokat tanultunk a Tátra élővilágáról és földrajzi sajátosságairól.
A kirándulás során sor került egy megemlékezésre a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Tanárunk beszédén keresztül mélyebb betekintést nyertünk a trianoni döntés következményeibe, valamint abba, hogyan őrizhetjük meg magyarságunkat a határokon túl is. A megemlékezés megható pillanatai megerősítettek bennünket abban, hogy a közös múlt és a nemzeti identitás összeköt minket, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében.
A nap zárásaként körbesétáltuk a festői Csorba-tavat, amely a Magas-Tátra egyik, legikonikusabb tava. A séta során gyönyörködtünk a fenyőerdőben, a tükröződő hegycsúcsokban és a tó körül elhelyezett emléktáblákban, melyek közül néhány a magyar történelemre is emlékeztetett minket.
4. nap: Lőcse – Szepes – Igló
Lőcse méltán viseli a „Felvidék ékköve” elnevezést. A Szepesség egyik legjelentősebb magyar városa volt, és számos történelmi, kulturális és építészeti emléket őriz a magyar múltból. A történelmi városközpont, amelyet mi is megcsodálhattunk, az UNESCO világörökség védelme alatt áll. A város főtere különösen lenyűgöző: körülötte díszes, reneszánsz és barokk stílusú polgárházak sorakoznak. A tér közepén magasodik a régi városháza, amely ma múzeumként működik, és betekintést nyújt Lőcse középkori életébe, gazdaságába, kereskedelmébe.
A város egyik legkiemelkedőbb nevezetessége a Szent Jakab-templom. A bazilika gótikus stílusban épült a 14. században. Legnagyobb értéke a Lőcsei Pál mester által faragott, 18,6 méter magas gótikus főoltár, amely a világ legnagyobb fából készült, gótikus szárnyas oltára. Lőcsei Pál magyar mesterként dolgozott itt a 16. század elején, és munkája nemcsak vallási, hanem művészettörténeti szempontból is kiemelkedő. A templom több másik mellékoltára is az ő keze munkáját dicséri. A város szerepel például Jókai Mór regényeiben, és Mikszáth Kálmán is gyakran írt róla. A magyar irodalomban Lőcse szimbolikus jelentést kapott: a múlt megőrzésének és a nemzeti emlékezetnek a helyszíne lett.
A Szepesi vár egy meredek mészkősziklán magasodik a táj fölé. Már messziről is lenyűgöző látványt nyújt. A vár nemcsak Szlovákia legnagyobb kiterjedésű vára, hanem a világ 6. legnagyobb vára is. A történelmi Magyar Királyság egyik legfontosabb erődítménye volt. A vár első írásos említése 1209-ből származik, de az ásatások szerint már a honfoglalás előtt is erődítmény állt ezen a helyen. A vár stratégiai elhelyezkedése miatt évszázadokon át fontos szerepet játszott az északi határvédelemben, a kereskedelem ellenőrzésében, valamint a Szepesség közigazgatási és katonai központjaként is szolgált. Igló főtere a város szíve. A Szűz Mária – templom a tér közepén magasodik, gótikus stílusú templom, melynek 87 méter magas tornya Szlovákia legmagasabb templomtornya. A toronyból csodás panoráma nyílik a városra és a közeli Szlovák Paradicsom hegységre. A régi városháza ma galériaként és kulturális intézményként működik, egykor azonban a városi tanács központja volt. A tér több pontján találhatók díszszökőkutak és padokkal övezett kis pihenőhelyek, ahol a helyiek és turisták szívesen időznek. Itt fogyasztottuk el az ebédünket is.
5. nap: Tátracsorba – Kassa
Kassa főtere Szlovákia egyik leglenyűgözőbb városi tere, mely a város történelmi központjának gerince. A tér nem egy hagyományos, zárt téglalap alakú tér, hanem egy széles, hosszúkás sétálóutca, amely középen parkosított, szökőkutakkal és műemlékekkel díszített sávot foglal magába.
A Szent Erzsébet-székesegyház a tér legkiemelkedőbb épülete, s egyben Szlovákia legnagyobb temploma. Gótikus stílusban épült, a 14. században kezdték el. A székesegyházban található II. Rákóczi Ferenc sírja, ami különösen fontos a magyar történelem szempontjából.
A rodostói ház II. Rákóczi Ferenc, a magyar szabadságharc vezetőjének száműzetési otthona volt a 18. század elején. A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) bukása után a fejedelem emigrációba kényszerült. Rodostóban 15 évet élt (1720–1735 között), ott halt meg 1735-ben. A házban vele tartott néhány híve és bujdosó társa is: többek között Mikes Kelemen, aki a „Törökországi levelek” című művében örökítette meg az ottani életüket. Az eredeti ház az idők során elpusztult, de a 20. században a magyar állam és a török kormány közös összefogásával egy hiteles másolatot emeltek Rodostóban, az egykori ház feltételezett helyén. Az újjáépített rodostói ház ma múzeumként működik, ahol: kiállításokat találunk Rákóczi életéről, korabeli bútorokkal berendezett szobák láthatók, megismerhetjük a száműzöttek mindennapjait, valamint a magyar–török kapcsolatok történetét.
Koszorút helyeztünk el II. Rákóczi Ferenc szobránál.
Márai Sándor szobra Kassán nemcsak az író, hanem a kassai polgárság és a magyar kulturális örökség szimbóluma is. A bronz szobor egy életnagyságú, ülő alak, mely Márait egy padon ülve ábrázolja, amint mintha egy könyvet vagy a gondolatait olvasná. Mellette van hely a padon – mintha az arra járót hívná egy közös beszélgetésre vagy elmélyülésre. A kompozíció célja, hogy közel hozza az írót a város lakóihoz és látogatóihoz. Márai Sándor szobránál is koszorút helyeztünk el.
Értékelő beszámoló – Bocskaikert
Több szép városban jártunk: Kassán, Rozsnyón, Lőcsén, Iglón és Késmárkon. Rengeteget láttunk, tanultunk, nevettünk, és sok szép emlékkel tértünk haza.
Mit tanultunk, mit éreztünk? Megismertünk több történelmi személyiséget, mint például Rákóczit, Thökölyt vagy Márai Sándort. Megtanultuk, hogy Szlovákiában is sok magyar emlék található, és milyen fontos a közös múlt.
Ez a kirándulás nemcsak tanulságos volt, hanem nagyon jó hangulatban telt. Jobban megismertük egymást, sok új élményt szereztünk.
Köszönjük a tanárainknak, hogy elvittek minket, és megszervezték ezt az utat! Reméljük, hamarosan újra utazhatunk valahová együtt!